A Pesti Estben lettünk figyelmesek egy hirdetésre, mely a Dr. Kós Károly Alapítvány a Kulturális Örökség Napja alkalmából tervezett programját vázolta. Ahogy hazaértünk, első dolgunk volt, hogy a részletekért felkeressük az alapítvány honlapját. Mivel magyar szakos egyetemisták vagyunk, mindkettőnknek viszonylag friss élmény volt Kós Károly ”Varjú nemzetsége”. Rögtön eldöntöttük, hogy élünk a lehetőséggel, hogy meglátogassuk a könyv csodálatos helyszíneit, újraélve a történetet, megragadva annak hangulatát. Az indulás előtti napokat Kós Károly, és Dr. Kós Károly munkásságának feltérképezésével töltöttük. Olvastuk könyveiket, és tanulmányaikat, megnéztük Kós Károly által tervezett, Budapesten található épületeket, és egyre izgatottabban vártuk az indulás napját.

          Reggel az autóban meleg ruhákkal, illetve erdélyi novellákkal felszerelkezve vágtunk neki az útnak. A határt átlépve egy előre egyeztetett helyszínen ismerkedtünk meg útitársainkkal, illetve vezetőnkkel, Kós Bélával, Dr. Kós Károly fiával. Autóinkkal konvojt alkotva folytattuk utunkat, egészen a Varjú vár felé vezető elágazásig, ahol a földút, és az elmúlt napokban leesett, nagy mennyiségű csapadék kisebb akadályokat gördített elénk, de áthágva az akadályokat, és vágyott helyszínt eltakaró hegyeket, megérkeztünk a Szentimrei villába, szálláshelyünkre.

          Itt Szabó Gyula, és Etelka néni a méltán híres erdélyi vendégszeretettel fogadták csoportunkat, mit alig tudtunk illően meghálálni, annyira lenyűgözött bennünket a szintén Kós Károly által, barátjának, és szomszédjának tervezett Szentimrei Villa. Mivel mire körbejártuk a gyönyörű épületet, és elfogyasztottuk a rengeteg finom ételt, besötétedett, izgalmakkal telve tértünk nyugovóra, ugyanis a Varjú várat még nem láttuk.

          Másnap ébredés és reggelizés után lesétáltunk a dombon, hol elénk tárult a gyönyörű Varjú vár. Hiába készítettük lelkünk előre, interneten található fotókkal, a látvány sokkal monumentálisabb, és lenyűgözőbb volt, mintsem azt elgondolni lehet. Már a kapuban Kós Béla, a házigazda várt minket, ki rögtön egy a ház bejáratáig vezető ösvény menti alkalmi kiállításon kalauzolt végig minket, bemutatva a családot, a Kósokat, és örökségüket. Majd személyes élményekkel, történetekkel tarkított elbeszélés közepette vezetett végig minket a vár megnyitott két szobáján. Külön ajándéknak tekintettük, hogy írhattunk Kós Károly íróasztalánál ülve a vendégkönyvbe. Utána szétszéledtünk a birtokon, hogy minél több szemszögből örökíthessük meg a pillanatot, és a hely különleges hangulatát.

          Nemsokára azonban ismét összegyűltünk, hogy az alapítvány által felkért, jól tájékozott idegenvezetőnkkel, Szabó Zsolttal Kolozsvárra látogassunk, hogy a Házsongárdi temetőben fekvő Kós családi sírkert és számos más erdélyi híresség örök nyugvóhelye mellett megismerjük a Szamos partján fekvő csodás várost. Visszatérve a Varjú várhoz kettesben ismét körbejártuk, épphogy csak odaértünk Etelka néni remek puliszka vacsorájára.

          A vacsora végeztével a szervezők újabb meglepetéssel kedveskedtek nekünk: meginvitáltak minket a Varjú várhoz, melynek kőfalára Kós Béla Kalotaszeg című dokumentumfilm-műalkotását vetítették ki. Mindenki meghatódva nézte végig a Kós generációk művészetének találkozását. Történelmi pillanat, hogy filmet vetítenek a Varjú vár falára. Többen könnyes szemmel tértünk vissza a Szentimrei Villába, ahol további, Sztánáról szóló filmeket nézhettünk kellemes hangulatban.

          Másnap, vasárnap reggel másfél órát kutyagoltunk esőben, mire eljutottunk a kétszázötven fős lakosságú Sztána faluba. Itt megtekintettük a Kós Károly által tervezett görög-katolikus templomot és részt vettünk egy időutazásban. Olyan formában élvezhettük a helyi református istentiszteletet, amilyenben Kós Károly és Dr. Kós Károly élvezhette, kalotaszegi varrottasok borították a templomot, a hívek népviseletben érkeztek a templomba, ahol minket már megmosolyogtatott a számukra természetes legény- és leánykarzat.

          A faluból visszafelé az utat 2 óra alatt sikerült megtennünk. Kicsit szomorkásan próbáltuk elraktározni magunkban a táj mindenegyes apró részletét, hisz éreztük, hamarosan ki kell szakadnunk ebből a mesés légkörből.

Alig várjuk a további lehetőségeket, hogy újra átélhessük ezt a csodát.


Juhász Szandra és Takács Gergely